Kőrös András sorozatával kapcsolatos érdekességek

Valós szereplők

A sorozat szereplői közül az alábbi személyek valósak:

Ángyán János: 1768-ban született Vörösberényben. 1825-től egyházmegyei jegyző, 1808-tól haláláig, 1846-ig veszprémi lelkész. Írói munkássága is jelentős. Ő keresztelte és később eskette Tamássy István édesanyját.

Bene presbiter: Valós személy, de a nevét megváltoztattam. A második-harmadik kötetben jut komolyabb szerephez.

Erdélyi József: Veresegyházi református lelkész 1863 és 1908 között. Ő is Gödöllőn volt korábban segédlelkész (1862–63), csakúgy, mint Tamássy István.

Farkas Benjámin: A szadai református iskola kántortanítója 1857 és 1871 között, Gyurász Ferenc és Obernyik József elődje. Gyurász hivatalba lépésekor korára és rossz hallására való tekintettel nyugdíjazták, mely nyugdíjat gróf Pejacsevich János biztosított a számára. Mindezek mellett még a régi tanítói lakásban is tovább maradhatott egészen 1876-ig, amikor is Mogyoródra rendelték további tanítóskodásra.

Fleischmann Bódog Félix: Gazdag terménykereskedő, Tamássy István üzlettársa. A méhészet volt közös vállalkozásuk. Pesten, a Rudolf-rakpart 3. számú házban laktak.

Fleischmann Bódogné: Született Fetter Franciska.

Gombás Antal: Létező pápai diák volt, jogot tanult Tamássy évfolyamtársaként. Rokonát néhány évvel korábban a Kollégium főkurátoraként jegyezték.

Gönczy Benő: Gödöllő református lelkésze 1867 és 1910 között. Frölich Karolinával fölbontott jegyessége, és emiatt egyházi elmarasztalásának története valós. Felesége később Körmöczky Mária lett, aki valóban adakozott egy horgolt terítőt a templomnak 1858-ban.

Gyurász Ferenc: A szadai matricula tesz róla említést, miszerint ő volt az 1871-ben felépülő népiskola első világi tanítója. Életéről nem sikerült részleteket felkutatni, így bár személye valós, a vele kapcsolatos családi és egyéb események kitaláltak.

Huber Béla: A gödöllői koronauradalom valkói területének főerdésze. Emellett amatőr régész is volt, ő hívta föl Rómer Flóris figyelmét a valkói erdőn is áthúzódó Csörsz-árok régészeti jelentőségére.

Juhász István: A szadai matricula így említi: „A paplak építkezésénél Juhász István mint gondnok fáradhatatlan szorgalma, utánjárása által igen hasznos szolgálatot tett, megérdemli, hogy neve az utókornak átadassék.” Az anyakönyv alapján fia az a Juhász Sámuel, aki Legéndi Júliát vette feleségül. Júlia volt Erzsébet királyné „magyar” kislányának, Mária Valériának szoptatós dajkája rövid ideig a királyi család 1868-as gödöllői tartózkodása során. Így lett saját kislányuk, Juhász Lídia Mária Valéria tejtestvére.

Kakas Jancsi: A történetben Gyurász Sándor és Anna szomszédai Ipolybalogon. Kakas János valóban létezett ‒ 1832-ben született, 16-17 éves volt a szabadságharc idején ‒, ahogy a Kakas vezetéknév igen régi és gyakori volt arrafelé.

Kara Antal: Létező pápai diák volt, jogot tanult. Valódi neve Klára Antal. Tamássy osztálytársa a gimnáziumban Pápán, majd évfolyamtársa a Kollégiumban.

Körmöczky Mátyás: Gödöllői szűcs, aki a falu akkori krémjéhez tartozott. Leánya Körmöczky Mária.

Márton Gábor: 1776-ban született Balatonhenyén. 1841-től a Veszprémi Egyházmegye esperese.

Obernyik József: Az 1871-ben felépülő népiskola másik, egyházi feladatokat is ellátó ifjú tanítója. Felesége Homonnai Rozália, akivel 1872 július 20-án kötött házasságot. Nyolc gyermekük született, melyből négy érte meg a felnőttkort. A régi református temetőben a 2021-es tereprendezés előtt még fellelhető volt egy apró sírkő, melyen három Obernyik gyermek neve szerepelt. A legfiatalabb fölcseperedő leány, Obernyik Rozália lett egy későbbi szadai lelkész, Mátis Márton felesége.

Orvos (dr. Schmidt): Pejacsevich János gróf magánorvosa, aki vele lakott Szadán.

gr. Pejacsevich János: A szadai Pejacsevich kastély építtetője (ma faluház), az első méltóság, aki szadai szőlők birtoklása után életvitelszerűen a településre költözött, és huzamosabban ott is élt. Gyakorlatilag ő finanszírozta az iskola építését, gondoskodott a hiányzó eszközök vásárlásához szükséges további anyagi támogatásról. Ő látta el évekig az iskolaszék elnöki feladatait. Családja nem volt, orvosa lakott vele Szadán. Szenvedélyes ásványgyűjtőként ismerték. Jelentős gyűjteményét 1879-ben a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumnak adományozta, ahol maga segített az új ásványtani terem berendezésében. Tiszteletből a terem az ő nevét viselte.

Segesdy Miklós: Tamássy István iskolatársa a Pápai Református Kollégiumban. Veszprémi születésű, csakúgy, mint István. Apja szíjgyártó volt, de a kollégiumi években az iskola nyilvántartása már árvaként tartja őt számon. Balatonfüred lelkésze lett, később a Veszprémi Egyházmegye esperese.

Szappanos Sándor: 1800-ban született, 1884-ben hunyt el. Szadai református lelkész 1853 és 1867 között, Tamássy István elődje. Nyugdíjba vonulásakor Kecskemétre költözött. Érdekesség, hogy második feleségétől, Marton Zsófiától Szadán született utolsó gyermekének (Károly, 1865) keresztszülei között találjuk gróf Pejacsevich Jánost.

Tamássy Aladár: Tamássy István és Varga Izabella első gyermeke. 1870 október 3-án született. 10 hónaposan meghalt vérhasban.

Tamássy István: Szada lelkésze 1867 és 1873 között. A regényben leírt életútjának fő állomásai a valóságnak megfelelnek (születése, családja, iskolája Pápán, segédlelkészi munkája Gödöllőn, rendes lelkészi hivatása Szadán, az iskola felépítésében való buzgólkodása, üzleti kapcsolata Fleischmann Bódoggal).

ifjabb nemes Tamási István: Tamássy István édesapja. A vezetéknév a veszprémi anyakönyvben még így szerepel: egy „s”, sima „i”, Tamási. Még a veszprémi katolikus iskola ‒ fia első iskolája ‒ is így jegyzi a család nevét, aztán Pápán, a kollégiumban már a Tamássy formát találni. Ifjabb nemes Tamási István (1798–1846) egy elszegényedett közbirtokos család sarja volt, aki nemcsak kitanulta, de mesterévé vált a műbútor-asztalosságnak. A halotti anyakönyv így írja: asztalos művész.

ifjabb nemes Tamási Istvánné nemes Raksányi Zsófia: Tamássy István, szadai lelkész édesanyja. 1808-ban született Veszprémben. Hét gyermeket szült, ebből ötöt eltemetett.

Tamássy Margit: Tamássy István és Varga Izabella második gyermeke, 1873 január 12-én született Szadán.

Tóth Dániel: A pápai Református Kollégium igazgatója Tamássy István diákoskodása idején, az 1860-as évek elején.

Ujvárossy Szabó Mihály: Varga Izabella nővérének, Lujzának férje. 1869-ben, az esküvőjükön ő harminckilenc, míg Lujza tizenkilenc esztendős volt.

vidi Varga Antal: Varga Izabella és Varga Lujza édesapja. Hajdúböszörmény és egyben a Hajdúkerület egyik vezető egyénisége. Ügyvéd, és egy időben sikeres politikus, országgyűlési követ.

vidi Varga Antalné Montlika Klára: Varga Izabella és Varga Lujza édesanyja.

Varga Izabella: Tamássy István felesége, a hajdúböszörményi vidi Varga Antal és Montlika Klára kisebbik leánya.

Varga Lujza: Izabella nővére, férje Ujvárossy Szabó Mihály, gyermekeik (Lujza összesen hétnek adott életet) a cselekmény idején U. Szabó Lujza (1870-ben született, de 1 hónaposan meghalt), U. Szabó Gyula Géza (1872–1885) és U. Szabó Mihály (1873–1884). 1869 májusában valóban kettős esküvőt tartottak a két Varga lánynak Hajdúböszörményben.

Veitz Ernő: 1838-ban született, evangélikus vallású urasági kocsis, a történetben Pejacsevich gróf úr fogadta föl.

Végh Sámuel: A szadai anyakönyv őt említi a bírói poszton 1867-ben. Mivel a bírót évente választották, mégis gyakorta évekig ugyanaz a személy töltötte be a feladatkört újraválasztás révén, sőt néhány év kihagyással is előfordult ugyanaz a személy bíróként. Nem bizonyított, de lehetséges, hogy a történet idején (1871–1873) is ő töltötte be a posztot.

Kitalált szereplők

A sorozat szereplői közül az alábbiak fiktív személyek, az írói képzelet teremtette őket:

Amzerné: Gyurász József házvezetőnője.

Anna: Gyurász Ferenc édesanyja. Férje Gyurász Sándor.

Bernáth Ödön: A regényben Fleischmann Bódog pesti üzlettársának fia. Neki szánják eredetileg ‒ Fleischmanné ügyködésének hála ‒ Varga Izabellát.

Bertányi Albert: Gyurász Veronika férje, akivel Eperjesen éltek.

Fleischmann Ignác: Fleischmann Bódog és Franciska fia a regényben. A valóságban Fleischmannéknak egy lányuk volt, akit Fridának hívtak.

Gyurász József: Gyurász Sándor nagybátyja, nyugdíjas katonatiszt, Kassán a Harang utcai ház tulajdonosa. Hozzá menekült Sándor Verussal és Ferkóval még 1849-ben a kolera elől.

Gyurász Sándor: A történetben Ipolybalog tanítója. A Gyurász név vonatkozásai a kutatás során az ország teljesen eltérő vidékeiről bukkantak föl. A legtöbbet Ipolybalogról és Makóról találtam. Mivel azt tudtam a matriculából, hogy Gyurász Ferenc Szadáról Kassára költözött, ezért döntöttem Ipolybalog mint Kassához közelebbi település mellett. Tehát Gyurász Ferenc ipolybalogi származása nem bizonyított, de nem lehetetlen.

Gyurász Veronika: Gyurász Ferenc húga.

Somogyi Péter: Bár a Somogyi név korábban fölbukkan Szada történelmében, de Péter keresztnévvel sosem. Az ő alakja teljes mértékben kitalált.

Somogyi Péterné Illés Lídia: Az Illés név igen gyakori Szadán, és ez nem volt másképp százötven évvel ezelőtt sem. Huszonéves korú, Illés Lídia nevű személy a cselekmény idején azonban nem élt a faluban. Alakja kitalált.

Somogyi Pali: Két kitalált személy (Somogyi Péter és Illés Lídia) gyermeke sem lehet valós.

Vilmos és Lajos: A gyermek Gyurász Ferkó osztálytársai Kassán.

Tamássy István pápai diákként elmondott szónoklata a Képzőtársaság előtt teljes terjedelmében

A szónoklat fiktív, Kőrös András írói képzeletének terméke:

Ha azt mondom, Isten előtti egyenlőség, tán sokan a Mindenhatóhoz mért emberi kicsinységünkre gondolnak. Az ő képére teremtettünk, és a reá való hasonlatosságra törekszünk a magunk módján, mégis, az ő jósága és bölcsessége mellett gyarlóságainkkal eltörpülünk. De vajon valóban egyenlőek vagyunk-e, vagy csak annak tűnünk? Annak tűnünk a Mindenható isteni távolságából, ahogy egyenlőnek és egyformának tűnnek a hangyaboly lakói is szemünk magasából. Ám ahogy nagyító alatt a hangyák között is megtalálhatjuk az egyedekre vonatkozó jellegzetességeket, úgy a köztünk, emberek közötti eltérések is szembeszökőek, ha kellően közelről vizsgálódunk. Mondhatnók erre, hogy már kezdet kezdetén sorsok dőlnek el, s egy főnemes gőgicsélő porontyát a legjobb indulattal se nevezhetjük egyenlőnek egy földműves mezítlábas sarjával, még ha születésük pillanatában semmilyen különbséget se tudunk köztük felfedezni. Nem tudunk, mert emberileg nincs is. Akkor hát mi okozza, hogy előbbiből kiművelt, több nyelvet beszélő értelmiség válik, míg utóbbi gyakorta az írástudatlanok népes táborát gyarapítja csupán? Mitől lehet az, hogy egy nemes vagyona elvesztével is nemes marad, míg a pór anyagi gyarapodásával se nemesedik meg? Mi lehet az oka annak, hogy a földnélküli úr a megélhetést biztosító iparosságot is képes úri módon művelni, és azt ezáltal sikerre vinni, míg Isten egyszerű gyermeke ‒ legyen akár kétszer ügyesebb kezű is ‒, eredményekben nem tud oly magasra törni?

Vajon mi lehet az oka annak, hogy hosszú évszázadok alatt, míg a pór az úriságot figyelhette, arról mintát vehetett, hogy vágyott és törekedett oda jutni, elérni azonban ‒ kevés kivételtől eltekintve ‒ mégsem tudta? Mondhatjuk-e hát valóban, hogy Isten előtt egyenlők vagyunk, amikor a nemes és a jobbágy maguk sem érezték ezt soha?

Meggyőződésem, uraim, hogy a válasz itt van, e falak között, ahogy az ókollégium falai között is, és még inkább az ókollégium melletti kicsiny ház vert falai között. Ott, ahol egy Petrovics nevű egyszerű mészáros egyszerű fia húzta meg magát egykor. Egy fiatalember, aki körülményeit és külsőségeit tekintve alig volt több egy pórnál, de gondolataiban és lelkében a legnagyobb nemesség csillogott. Kiemelte őt szegényes sorából a gondolkodása, öntudatos tettvágya és ‒ csiszolt elméje. Hiszem, hogy ez utóbbi nélkül az előbbi kettő is jócskán kevesebbet ért volna, mert a tanultság az, ami származástól függetlenül kinyitja a lehetőségek kapuját.

A gondolat, hogy a nemzet minden tagja írástudó és a számtan szabályait is bírja annyira, hogy saját életében a legnagyobb haszonnal forgassa azt, már báró Eötvös Józsefet is megihlette negyvennyolcban, a Batthyány-kormány kultuszminisztereként. Hol tarthatnánk most, ha akkori elképzelései megvalósulnak? Éppen mi lennénk az a nemzedék, akik elsőként élvezhettük volna, hogy valamennyi kortársunk tanult, művelt, és ezáltal fejlődési kilátásai szinte korlátlanok, bármiből is keresi a kenyerét. Hol tarthatnánk most, ha az egyszerű földműves gyermeke egyrészről megtanulja az apáról-fiúra szálló hagyományos fortélyokat, másrészről olvasni és alkalmazni tudja a modern világ újdonságait és vívmányait? Hol tarthatnánk most, ha a tudáson alapuló kölcsönös tisztelet lassú térnyerése már tizenöt éve szivárogna az ifjú elmékbe, hogy azután az általuk fölnevelt gyermekek már az anyatejjel szívhassák azt magukba?

Nézzenek körül, uraim! Mi vagyunk a példa! Itt, az alma mater biztató falai között bontogattuk mindannyian a szárnyainkat. Képzőtársaságunk érdemkönyve a legbecsesebb tanúnk az Isten és ember előtti egyenlőségre! Kérdi-e bárki származását annak, ki abba maga kezével írta művét? Számít-e anyagi vagyonossága annak, ki elméjének kincseivel már kivívta társai megbecsülését?

Gondolhatják rólam, hogy ártatlanul hiszékeny vagyok. Papnak készülök, ez nem titok, így gondolhatják rólam, hogy kötelességem hinni abban, hogy Isten egyformán szereti minden gyermekét, és nem tesz köztük különbséget. Én ebben valóban hiszek. A különbséget mi magunk tesszük ember s ember közt, de ha már szeretnénk a Mindenhatóhoz hasonlatossá válni, hát miért ne lehetnénk éppen ebben azok?

Egyenlőség Isten előtt? Nem ez a kérdés. Inkább egyenlőség az emberek előtt, amelyhez a legjobb s tán az egyetlen út: a tanulás. Rögös és embert próbáló út, de így lehet egy asztalos félárva, vagy egy szíjgyártó árva fiából ‒ és itt István a jelen lévő Segesdy Miklósra nézett ‒ lelkész, tanár, vagy akár ügyvéd.

A gyermekek névsora

A szadai anyakönyv szerint az 1871-es tanévre vonatkoztatott iskoláskorú (6-12 évesig) gyermekek listája (valós). Ezt mutatta Farkas Benjámin a regényben (A szerelmes lelkész) Gyurász Ferencnek. Nem mindegyikük élt akkor a faluban, ahogyan azt a regényben az öreg tanító el is magyarázza.

Gyermek neve	Apja neve	Apja foglalkozása	Anyja neve	Felek.	Kor
alsóSimon András	alsóSimon István		Seres Zsuzsanna	ref	12
alsóSimon Julianna	alsóSimon István		Seres Zsuzsanna	ref	8
árokIllés Rozália	árokIllés Sámuel	földműves	Számpor Anna ev.	ref	6
árokIllés Sámuel	árokIllés Sámuel	földműves	Számpor Anna ev.	ref	9
B. Illés István	B. Illés István		Ványi Zsuzsanna	ref	8
B. Illés Zsuzsanna	B. Illés István		Ványi Zsuzsanna	ref	12
Bajkai István	Bajkai István	kapás	Gróf Éva	ref	11
Bajkai Zsuzsanna	Bajkai Pál	földműves	Vas Erzsébet	ref	6
Bera Zsuzsanna	Zsigri István		Bera Zsuzsanna	ref	11
Berze András	Berze András		Somodi Judit	ref	9
Berze Erzsébet	Berze János	szántóvető	Galambos Erzsébet	ref	6
Berze Rozália	ismeretlen	anyja napszámos	özv. Berze Zsuzsanna	ref	6
Berze Sándor	Berze András		Somodi Judit	ref	7
Cs. Puskás Julianna	Cs. Puskás Mihály	földműves	Galambos Zsuzsanna	ref	8
Csombor Julianna	Csombor István	földm., napszám	Gazdag Zsuzsanna	ref	7
Csombor Zsuzsanna	Csombor István	földm., napszám	Gazdag Zsuzsanna	ref	9
D. Molnár István	D. Molnár István	földműves	Tóth Julianna	ref	6
Deák Borbála	Deák András	zsellér	B. Illés Zsuzsanna ref.	ev	9
Dobi István (1872)	Dobi István	zsellér	Kovács Zsuzsanna	ref	6
Doktor Erzsébet	Doktor János	kántor	Eberl Róza	kat	11
Doktor János Kristóf	Doktor János	kántor	Eberl Róza	kat	9
Doktor Mihály Géza	Doktor János	kántor	Eberl Róza	kat	8
Farkas András	Farkas András	kapás	Szabó Mária	ref	6
Farkas Mária	Farkas András	kapás	Szabó Mária	ref	10
Farkas Lajos	Farkas Benjamin	tanító, rektor	Lovis Rozália	ref	11
felsőPuskás Pál	felsőPuskás Sámuel	zsellér	Legéndi Zsuzsanna	ref	8
felsőSimon István	felsőSimon István	földműves	Ceglédi Julianna	ref	10
felsőSimon Sámuel	felsőSimon István	földműves	Ceglédi Julianna	ref	8
Fetter Ottília Ludovika	Fetter János		Déri (Deutsch) Ottília	kat	12
Gazdag István	Gazdag András	zsellér, napszámos	Juhász Zuzsanna	ref	11
Gazdag Lídia	Gazdag András	zsellér, napszámos	Juhász Zsuzsanna	ref	8
Gombai Sándor	Gombai Márton ev.	földműves	Miskei Julianna kat.	kat	7
Gróf Julianna	Gróf András	földműves	Oroszi Zsuzsanna	ref	11
Gróf Mária	Gróf János	földműves	Farkas Anna	ref	6
hidiCsombor János	hidiCsombor János	házas zsellér	Zsigri Éva	ref	10
Ilkey László	Ilkey Sándor	földbirtokos	Kovacsics Zsuzsanna	ref	9
Ilkey Margit Erzsébet	Ilkey Sándor	földbirtokos	Kovacsics Zsuzsanna	ref	8
Ilkey Sándor	Ilkey Sándor	földbirtokos	Kovacsics Zsuzsanna	ref	10
Illés István	Illés István	házas zsellér	Török Mária	ref	11
Illés Mária	Illés István	házas zsellér	Török Mária	ref	6
ivókútiPuskás István	ivókútiPuskás István	földműves, kapás	Ceglédi Éva	ref	6
Jenei János	Jenei István Göd.		Tamás Zsuzsanna +	ref	10
Jenei Julianna	Jenei István Göd.		Kovács Julianna	ref	7
Juhász Borbála	Juhász Sámuel	földműves	Barna Éva	ref	10
Juhász István	Juhász András	zsellér, földműves	báróPuskás Zsuzsanna	ref	7
Juhász Sámuel	Juhász Sámuel	földműves	Barna Éva	ref	6
Kaska Emília	Kaska Sámuel	mesterember	Deák Rozália	ev	8
Kemény Mária	Kemény József	molnár	Vitáros Erzsébet	ref	6
Kis Sámuel	Kis Sámuel		Puskás Julianna	ref	6
Kolovrath Julianna	Kolovrath Tamás		Müller Rozália	kat	7
Kolovrath Paula Julianna	Kolovrath Tamás		Müller Rozália	kat	10
Kulcsár Albert Móric	Kulcsár Pál	iparos	Sümeg Mária	kat	8
Kurutz Lídia	Kurutz István	pásztor	Bajkai Zsuzsanna	kat	9
Magyar István	Magyar István	földműves	Ványi Mária	ref	9
Metz Mihály			Metz Rozália	kat	12
Miskei István	Miskei István		Csuka Éva	kat	9
Molnár István	Molnár Ferenc	kovács	Molnár Zsuzsanna	ref	10
Molnár István	Molnár István	zsellér	özv. Bertók Zsuzsanna	ref	6
Molnár Zsuzsanna	Molnár Ferenc	kovács	Molnár Zsuzsanna	ref	6
Pintér Erzsébet	Pintér András	földműves	Forgács Erzsébet	ref	11
Pintér István	Pintér István		Koczka Zsuzsanna	ref	7
Pintér Mária	Pintér András	földműves	Forgács Erzsébet	ref	6
Postarik András	Postarik Pál	mészároslegény	Kuszenda Mária	ev	10
Postarik János	Postarik Pál	mészároslegény	Kuszenda Mária	ev	8
Postarik Pál	Postarik Pál	mészároslegény	Kuszenda Mária	ev	12
Puskás Mária	Puskás Sámuel	kapás	Tamás Erzsébet	ref	6
Romacsek Mária	Romacsek János kat.	szabó	Illés Mária ref.	ref	10
Sándor János	Sándor János		Udvarnoki Anna	kat	10
Solner Anna	Solner János		Pittlik Veronika	kat	11
Szűcs István	Szűcs István	földműves	Deák Mária ev.	ref	8
Szűcs Mária	katonaSzűcs István	földműves	Somogyi Julianna	ref	9
Szűcs Lídia	Szűcs P. István	földműves	Seres Lídia	ref	9
Szűcs P. Zsuzsanna	Szűcs P. István	földműves	Seres Lídia	ref	6
tabányiBeke Rozália	tabányiBeke Sámuel	napszámos	Gazdag Zsuzsanna	ref	6
Tóth Julianna	Tóth Sámuel	földműves	Berze Lídia	ref	8
Tóth Lídia	Tóth Sámuel	földműves	Berze Lídia	ref	12
Tóth Mária	Tóth József	földműves	Ványi Éva	ref	8
Tóth P. András	Tóth P. András	kapás	Galambos Éva	ref	6
Udvarnoki András	Udvarnoki János		Somogyi Erzsébet	ref	6
Udvarnoki Borbála	Udvarnoki András	földműves	Sluch Anna	kat	12
Udvarnoki Lídia	Udvarnoki József	zsellér	Somogyi Éva	ref	10
Udvarnoki Mária	Udvarnoki István	uradalmi erdőőr	Udvarnoki Rozália	kat	7
Udvarnoki Rozália	Udvarnoki András	földműves	Sluch Anna	kat	8
Udvarnoki Zsuzsanna	Udvarnoki József	zsellér	Somogyi Éva	ref	7
Varga János	Varga János	zsellér	Gróf Klára	ref	8
Varga Rozália	Varga János		Papp Borbála	kat	12
Varga Sándor	Varga Sándor	zsellér	Berze Zsuzsanna (ua.)	ref	12
Veitz István Bálint	Veitz Vilmos	kocsis	Ceglédi Zsuzsanna	ref	7
Zsigri István	Zsigri István		Peszeki Zsuzsanna	ref	8
Zsigri Lídia	Zsigri István		Peszeki Zsuzsanna	ref	9
Zsigri Zsuzsanna	Zsigri József		Pintér Zsuzsanna	ref	7
Zsigri Zsuzsanna	Zsigri Sámuel	földműves, kapás	Török Zsuzsanna	ref	6

A szadai vezetéknevekről

A szadai neveknek gyakran voltak kiegészítőik, mint például „alsó”, „árok”, „hidi”, „ivókuti”, „tabányi”. Ezek írásmódja a regényben és a mellékletben is megegyezik az anyakönyvben olvasható módozattal: a vezetéknév előtt, egybe, kis betűvel. Az ilyen jellegű előtagok a falun belüli lakóhelyre utaltak, és az azonos vezetéknevű emberek megkülönböztetésére szolgáltak. A jelzők aztán ráragadtak az utódokra, már az ő nevük is így került be az anyakönyvbe.

Gyakorta találkozhatunk valamilyen tevékenységhez, foglalkozáshoz köthető jelzővel, amely szintén bekerült az anyakönyvbe. Ilyen például a „katona” előtag, amit a korábban említett írásmóddal csatoltak a név elejéhez. Egy, de gyakran két generációt is öröklődött az elnevezés, tehát a hadviselt személy unokája ‒ bár ő maga már nem katonáskodott ‒ még viselte az előtagot (például katonaJuhász István, aki nagyapjától örökölte a jelzőt, és aki nem azonos az egyházgondnok Juhász Istvánnal)

Találhatunk más írásmóddal ‒ zárójeles kiegészítéssel ‒ rögzített neveket is, amelyek többnyire az 1700-as évek első felén voltak jellemzőek. Ez utalhatott foglalkozásra (például Zsigmond (Harangozó) Judit, apja valóban harangozó volt), jelenthetett névváltozatot (Szabadi (Szabados) Katalin) de volt, hogy egyszerűen a geneológiát készítő szakember nem boldogult az alig olvasható kézírással, ezért feltételezéseit írta zárójelbe.

Az egyik név kiegészítésre van egy érdekes példa: B. Illés. Mit jelenthet a „B.”? Ehhez jó messzire kell lapoznunk az anyakönyvben visszafelé. Rálelhetünk egy Illés István nevű férfira, aki nőül vette Drászta Katalint. Házasságuk évét nem tudni, de gyermekeik 1721 és 1738 közötti időszakban születtek. A hét gyermekből négynek az egyik keresztszülője Bajcsi György volt, így erősen feltételezhető, hogy Illés és Bajcsi igen jóban voltak. Olyannyira, hogy amikor Drászta Katalin meghalt, Illés István elvette barátja lányát, Bajcsi Annát, akitől egy leány és egy fiú gyermeke született (1744 és 1746). A fiú, András, már így tűnik föl legközelebb az anyakönyvben: bajcsiIllés András (1746-1815). Tehát megkülönböztették a féltestvéreitől a „bajcsi” előtag odaragasztásával. Ezt megörökölte András fia is, bajcsiIllés Sámuel (1784–1867), majd unokája, szintén bajcsiIllés Sámuel (1804–1845). A dédunoka már rövidebben szerepel az anyakönyvben: B. Illés Sámuel (1838–?). Ezek után valamennyi B. Illés nevű személy visszavezethető bajcsiIllés Andrásra (1746–1815), még úgy is, hogy leszármazottai között volt, aki nem használta a „B.” vagy „bajcsi” jelzőt, de gyermekei már igen. Érdekes módon ugyanez a logika már nem igazolható például a D. Molnár, H. Puskás családnév esetén (nem tudni, mi a D. és a H.), és más logika érvényesül a Cs. Puskás nevet vizsgálva (a Cs. egyik ősük csizmadia foglalkozására utal). (Galambos Gáborné Oroszi Ilona (Szada, 1943) kutatásai nyomán)

Valós gyermekek

A gyermekek, akik 1871 októberében, az új népiskola megnyitásakor megjelenhettek, és akikről Tamássy lelkész a regényben beszélt Gyurász tanítónak:

Illés Marcsi: Apja Illés István, anyja Török Mária. Török Mária apja, Török Péter nem volt nagy gazda, de a saját földjét művelhette, amit sokan nem mondhattak el magukról a faluban. Ha hatalmas vagyonra nem is, de megbecsülésre szert tehetett öregkorára, mert bírónak választották. 1869-ben halt meg, Tamássy István temette. Mária annak idején az utolsó, szám szerint a tizenkettedik gyermekként született. Igaz, ebből csak hat érte meg a felnőttkort. Illés Marcsi 1885-ben férjhez ment, első gyermeke halva született, de utána még két egészséges gyermeket hozott a világra.

Molnár Zsuzsika: Édesanyját is Molnár Zsuzsannának hívtak. Nem azért, mert a gyereket az apja nem ismerte volna el, hanem mert az apa is Molnár névre hallgatott (Ferenc). Ő Újfehértón született, kitanulta a kovácsmesterséget, és Szadára házasodott. Itt éldegélt névrokon feleségével, amikor ‒ 1867-ben ‒ belehalt egy lovas balesetbe. Molnár Zsuzsanna ott maradt két kisgyerekkel. Néhány hónappal később történt, hogy katonaJuhász István szerencsétlenül megözvegyült. Zsigri Klára, ifjú felesége ugyanis az első szülést nem élte túl, ahogyan a gyermeke sem. Ezek után Molnár Zsuzsanna és katonaJuhász István új családot alapítottak.

Molnár Zsuzsika sajnos nem érte meg a felnőttkort, 1878-ban, tizenhárom éves korában meghalt egy akkoriban Szent Antal tüze néven emlegetett betegségben, ami valójában anyarozs mérgezést jelent (a gabonát megfertőző, toxikus alkaloidákat termelő gomba).

árokIllés Rozi: Apjára azért ragasztották az „árok” előnevet, mert másik Illés István ‒ az előbb említett Illés Marcsi apja ‒ is élt a Tabánban; árokIllés a Mélyárok mentén lakhatott, Illés Marcsi apja pedig beljebb. A sok Illés között valahogy csak különbséget kellett tenni. Földjük nem volt, zsellérként, napszámból tartotta el a családot.

A mészáros három fia, Postarik Pál, András, János: Anyjuk, Kuszenda Mária törvényesen elvált a férjétől, Postarik Pál mészároslegénytől, ami nem volt szokványos akkoriban. A mészáros Túroc vármegyéből keveredett Szadára, de pár év után szedte a sátorfáját, és otthagyta a feleségét gyerekestül. Mária kénytelen volt kijárni a válást, hogy helyzetét valahogy rendezze. Sikerült is neki. Később egy Zsombok János nevű, Szadán lakó magánzóval került kapcsolatba. Hat házasságon kívüli gyermeket hozott a világra a Postarik fiúk mellé. Ebből az utolsó háromnál Zsombok János van megjelölve mint apa. Jó ideig mégsem házasodtak össze, aminek a felekezeti különbözőség is lehetett az oka. Az apa ugyanis katolikus volt, az asszony evangélikus. Zsombok uram végül 1886-ban mégiscsak elvette Kuszenda Máriát.